(Csuri írja)
Még mielőtt letelik a 10 év (!!) hogy utoljára ide írtunk volna, szeretném jelezni hogy Temesvár sem szűnt meg, mint ahogy a mi lokálpatrióta hozzáállásunk sem, járunk is oda még – bár nem elég sokat sajnos – csak épp nem ide írtunk az élményekről, hanem a…. jelzőknélküli…. fácséra, de ennek most vége :)
Mindjárt az idei decemberi látogatásommal kezdem, és a fényekkel, hiszen már javában dúl a karácsonyi kivilágítás és vásár.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, mert mindössze öt-hat perces sétára volt a Műegyetem (a „Poli”) hajdani Mezőgépészeti Karától, ahol (Remus utca, azelőtt Bethlen) a nyolcvanas évek közepén volt szerencsém öt félévig elmélyülni a mezőgazdaság szocialista átalakítása során keletkező agromechanikai kihívások tengerében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az igazi, és egyetlen Tarzanról, azaz Johnny Weismüllerről már írtunk ebben a blogban, a híres temesváriak sorozat részeként. Akkor tiboru azzal fejezte be az írást, hogy:
„A jelenlegi szerb- román határ szerb oldalán található Párdány (Medja) lakosai szobrot szeretnének állítani Johnnynak, mondván: Tarzan falujuk szülötte. Ezt az égbekiáltó hazugságot minden temesvári felháborodottan utasítja vissza, s innen is felhívjuk szerbiai barátaink figyelmét, hogy ne feszítsék tovább a húrt; (…) TARZANT NEM ADJUK!!!„
Nos, nem tudom Párdányban van-e azóta szobor, de jelentem: Temesváron VAN!
Aranyból. Vagy majdnem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Itt most illene az eredeti névadóról hosszan, jópofán, ámde a történelmi hitelesség jegyében értekezni (azért beszélek „eredeti” névadóról, mert ma a teret Piața Libertății-nek, vagyis Szabadság térnek hívják). Mivel érzem ám a nyomást, meg is próbáltam utánanézni, de tudjátok mit: ez nem az én asztalom!
Érjétek be annyival, hogy a hősies Prinsz Ajgén felszabadította Temesvárt (is) a törökök alól, hálából kapott a lokálpatriótáktól egy belvárosi teret (legalábbis elnevezésileg), a többit meg olvasgassátok el itt, vagy írjátok meg nekünk a kommentek között.
Én inkább mutatok pár képet a helyről, ahogy szoktam.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Temesvárblog gazdái mindig is híresek voltak arról, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vették embertársaik érzékenységét; ha egyszer lesz jelmondatuk, akkor az abban hemzsegő szavak között kiemelt helyen fog szerepelni a tapintat.
Mai temesvári posztunkba is mindössze egy helyzetet rögzítünk az utókor számára, és eszünk ágában sincs egészségügyi problémákon viccelődni. Azt, hogy az aranyér egy roppant kellemetlen betegség, szerencsére csak hallomásból tudjuk, de olyan megbízható emberek mesélték, akiknek adunk a szavára, a végbélrepedésnek pedig már az elnevezése is hajmeresztő. A férfiak szexuális zavarai ugyancsak alkalmasak arra, hogy megkeserítsék hím- és nőnemű bolygólakók százmillióinak hétköznapjait.
Ennyit bevezetőül. És most lássuk, hogy a francba kerül az anális fisszúra egy helytörténeti blogba.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves barátaink, Temesvárblog-olvasók!
Ahogyan azt láthatjátok, mától új fejléccel jelenik meg a Temesvárblog. A fotót (amely a Dóm-teret ábrázolja) én magam készítettem sk, a dizájnolást pedig az egyik kedves barátom (Slezák Ilona), akinek innen is köszönöm a kiváló munkát. Megköszönnék nektek mindenféle visszajelzést a kommentek között, ami az új dizájnt illeti. Nézzetek körül a többi blogon is, a Konteót kivéve hamarosan mindegyiken látható lesz a változás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Göncz József – Bognár Béla szerzőpáros tollából (és képeslap-gyűjteményéből) megjelent a Szép Erdélyünk sorozat kilencedik kötete, amely szívünk csücskével, Temes megyével foglalkozik. Ne számítsatok politikára, irredentizmusra, mesterséges romantikára, hiszen a könyv nem vállalkozik másra, mint arra, hogy korabeli (1880-1918 közötti) képeslapokon keresztül mutatja be a hajdanvolt Magyar Királyság egyik legvirágzóbb, leggazdagabb és legsokszínűbb vármegyéjét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha a belváros felől közelítünk a Gyárváros felé, akkor először a Milleniumi templomhoz érkezünk. Kedves gyerekek, vajon mikor épült ez a templom? – ez lehetne a képhez csatolt feladat a legújabb restrikcióknak megfelelő tankönyvekben (mert a képek akárhány százalékához feladatot is kell csatolni…), de ez most szakmai ártalomtól áthatott félrecsúszás volt, bocs!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A belvárosi zsinagóga Temesváron eléggé be van szorítva egy szűk utcába (egykoron Várkórház, később Erzsébet, a román idők óta pedig Mărăşeşti utca), úgyhogy nem is lehet szemből lencsevégre kapni, csak egyes részleteit. Mielőtt azonban a képeket szemügyre vennénk, pár szóban elmeséljük az épület előtörténetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorozatunk mai szereplője, egy tiszteletbeli temesvári – érintőlegesen – már felbukkant a testvérblogunk oldalain, amikor Vajdahunyad múltjával és jelenével, valamint az ominózus várkút legendájával bátorkodtunk fenntartani tisztelt olvasóink érdeklődését.
Minden nemzeti elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy Hunyadi János a klasszikus európai középkor egyik legstrammabb hadvezére volt, aki nemcsak hogy többször péppé verte a földrészünk jövőjét egészen másként elképzelő török barátainkat, de még arra is szakított pár percet, hogy olyan fiút nemzzen a hazának (akarom mondani Szilágyi Erzsébetnek), mint Mátyás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Most kaptam egy mozgóképes, angol nyelvű filmtippet, ami Temesvárról szól, és feltétlenül meg szeretném osztani veletek.
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=LfU998VJIyQ&w=550&h=453]
Mindig is úgy emlékeztem, hogy sok galamb van a városban, de hogy ennyire elszaporodnak, azt nem hittem volna; a temesváriakat pedig – közegészségügyi megfontolások ide vagy oda – egyszerűen nem lehet lebeszélni arról, hogy etessék őket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma egy olyan bánsági arcról fogunk mesélni nektek, aki egyszer már (mellékszereplőként) felbukkant úgy három héttel ezelőtt, amikor Ajtonyról esett szó ezeken a képernyőkön (nem ártana átismételni az ott tanultakat, hogy világosan értsük, miről is van szó…).
Azóta rájöttünk, Csanád vezér volt annyira nagystílűen pimasz és jellemtelen, hogy megérdemeljen egy külön posztot minálunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem. Megpróbáltam, és egyszerűen nem megy. Nem tudom megállni a híres temesváriak felsorolását anélkül, hogy a hatvanas-hetvenes évek legendás zenekarát, a Phoenix-et meg ne említsem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Filippo Buondelmonti Scolari 1369-ben született egy Firenze melletti városkában, Tizzanóban. A kisnemesi (más források szerint: polgári) család pénzügyei a 14. század utolsó két évtizedére olyan rosszul álltak, hogy már komolyan azon kellett gondolkodniuk, hogy Filippónak sajnos előbb-utóbb dolgoznia kell Ez a kilátás jogosan sokkolt mindenkit, hiszen ilyesmi úgy kétszáz éve senkivel nem fordult elő a famíliában.
Szegény ember akkor még nem sejtette, hogy belőle egy temesvári híresség lesz, aki önálló posztot kap egy szakblogban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csurtusék módszeres emberek, ezért az épületek körbepásztázása, illetve a temesvári főteret bemutató első és második rész után lássuk, milyen berendezési és tereptárgyak hevernek még a temesvári főtéren.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai hősünk egy virtigli örökmozgó csodagyerek, aki élete harminc évének mintegy felét töltötte a Bánságban, illetve Temesváron.
Ismertebb ugyan, mint Ambrózy Béla bátyánk, de nincs annyi rajongója, mint Drakulának vagy Tarzannak. A két világháború közötti polgári békeévek második felének egyik kedvenc lektűrírójáról, Aszlányi Károlyról fogunk ma mesélni nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt megígértük a tegnapi, Dózsa Györgyről szóló posztunk végén, itt a mai rövid, kiegészítő írás egy emlékmű megcsonkításáról.
Emlékeztek ugye, hogy a parasztvezér közel ötszáz évvel ezelőtti kivégzésének egyik feltételezett helyszíne a temesvári Mária-tér, ahol az egyik sarokban egy Szűzanya-szobor áll? Nos, ezt szeretnénk bemutatni nektek, egy apró érdekességgel fűszerezve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Híres temesváriakról szóló sorozatunk következő alanya Dózsa György, aki bizonyos szempontból Tarzan inverze: míg Weissmüller János mindössze élete első hónapjait töltötte a Béga partján, addig a székely lovaskapitány (aki a magyar történelem első, de korántsem utolsó sült parasztja) csak földi pályafutása utolsó öt hetét.
Dózsa szomorú véget ért karrierje – mint annyi minden a történelemben – egy sima kommunikációs és logisztikai problémával kezdődött.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt szokták mondani, hogy egy megfelelő helyen található szeplő egy szép arcot még szebbé tud tenni (lásd még szépségflastrom). Hogy sorozatunkban eddig nem volt olyan figura, akit kifejezetten szégyellnünk kellett volna, önmagában szerencse, de belátjuk: az objektivitás jegyében ez az ideális állapot nem tartható fenn.
Az, hogy Kolozsvár egykori polgármestere bánsági születésű, letagadhatatlan és – sajnos – visszamenőleg már megmásíthatatlan tény, miként az is faktum, hogy élete első húsz évét ott élte le. Úgy látszik, genetikailag eleve alkalmatlan volt arra, hogy az ottani levegő két évtizeden keresztül történő belélegzésével magába szippantson akár csak egy minimális mennyiségű toleranciát és multikulturális hangulatot. Van ilyen. Bár ne lenne.
Kedves olvasó! Szorítsuk össze fogsorainkat (mindenki a sajátját, ha kérhetem…) és jöjjön, aminek jönnie kell: a Bánság egyik fekete báránya, az európai hírhedtségre szert tett Gheorghe Funar!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Remélem, már az előző főtéri posztból is kiviláglott, hogy Temesvár egy városszerű város, a szó európai értelmében – még ha kopottas is kicsit.
Ehhez a meggyőződésünkhöz, a neten való kutakodás közben, egy igen erőteljes megerősítést találtunk, amelyet most megosztunk a nagyérdeművel. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a forrás minden meggyőződésével és elképzelésével nem tudunk felhőtlenül egyetérteni, de amit szülővárosunkról ír, az nekünk is rulez és erőteljesen lájkoljuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem, kéretik nem összerezzenni: sorozatunk mai szereplője NEM a baloldalon látható Kiss Ernő tábornok, hanem az azonos nevű, szintén a generálisok közé tartozó, itt a jobboldalon szereplő személy.
Mai főszereplőnk – a tizenhárom aradi vértanú egyike, aki kétszeresen is bánsági, hiszen Temesváron született, majd – meglehetősen kacskaringós és ellentmondásos katonai karrier után – Aradon fejezi be földi pályafutását.
A holnapi nemzeti ünnepre tekintettel következzék tehát eleméri és ittabei Kiss Ernő altábornagy.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Figyelmes olvasóink már tudják, hogy kit és mit köszönhet Temesvár környékének a magyar méhészet. Mai posztunk bebizonyítja, hogy nem csak az apró és andalítóan (allergiások számára olykor ijesztően) zümmögő méhecskék tekintetében beszélhetünk bánsági hozzáadott értékről sokat szenvedett nemzetünk életében, hanem nagyságrendekkel méretesebb háziállatokkal kapcsolatosan is.
Mai főszereplőnk bevándorló ugyan, de élete jelentős részét a Bánságban töltötte, arról nem is beszélve, hogy a későbbiekben szállóigévé nemesedett mértékű családi vagyon oroszlánrésze is ezeken a tájakon, a zsíros bánsági földön keletkezett.
Kedveseink! Ma a nevezetes Csekonicsok kerülnek terítékre, különös tekintettel Józsefre, akinek ténykedése nyomán az utódoknak valóban volt honnan szórniuk a pénzt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nagyvárosokhoz hasonlóan Temesvár is olyan, hogy az egyes kerületeknek (például Erzsébetváros, Gyárváros, Józsefváros – né má’, micsoda nevek! ismerős valahonnan?) külön-külön, lokális főterük van, de A főtér mégiscsak egyértelműen meghatározható.
A katedrális és az Opera közötti rész az, amit a temesváriak (mármint az igazi temesváriak…) jelentős része a mai napig Lloyd-sornak nevez. 1918 előtt Ferenc Józsefről volt elnevezve; középen a Rómából ismert farkasanya + Romulus & Remus szoborral.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A reformkor küszöbén, a XIX. század második-harmadik évtizedében, 14 éven keresztül volt Temesvárnak egy igen agilis polgármestere, bizonyos Klapka József személyében. A messzi morva tájakról származó család első, viszonylag híres tagja az ő apja, Klapka Károly, aki II. József tábori főgyógyszerészeként szerzett örökletes nemesi kutyabőrt és bánsági tartózkodásra feljogosító engedélyt.
A polgármester – aki Temesváron 1815-ben, még „csak” városi főbíróként, nyomdatulajdonosként és hírlapszerkesztőként megnyitja a Habsburg-monarchia első nyilvános kölcsönkönyvtárát 3800 kötettel – 1818-ban megismerkedik az ugyancsak bánsági, jelesül verseci Kehrer Juliannával, majd 1820 tavaszán megszületik gyermekük, Klapka György Móric, a szabadságharc majdani tábornoka, későbbi komáromi hős és svájci bankár, továbbá két ország parlamenti képviselője, török katonai tanácsadó, etc.
Az ő emlékének – és a szabadságharc valamennyi hőse tiszteletére – szól mai posztunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az elmúlt ezer évben a Bánság, Temes megye, illetve Temesvár számos területen játszott úttörő szerepet, nem kevesebb, mint négy állam állam (a Habsburg-birodalom, Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Románia) történelmében, gazdaságába, illetve kultúrájában.
Ebben a posztban – száraz faktumok és a hozzájuk rendelt dátumok felsorolásával, kivételesen illusztrációk mellőzésével – ezekről szeretnénk röviden tájékoztatni olvasóinkat, egyúttal kilátásba helyezve, hogy az itt alant szereplő egyik-másik tény előbb-utóbb önálló poszttá is kinövi magát (hacsak eddig még nem beszéltünk róla). Hozzáadott értéket, előzetes forrás-megjelölést, tippet szívesen fogadunk a kommentekben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A kiváló szakemberek határon túlra történő csábítása, a magyarul kicsit morbidul hangzó agyelszívás évszázadokkal ezelőtt sem volt ismeretlen jelenség. A brain-drain-t megkönnyítette persze, ha a a csábító és a csábított alá-fölé rendeltségi viszonyban van, az meg végképp a humánpolitikai szakemberek álma, ha mindez merev katonai hierarchiában is megtestesül.
Mai posztunkban egy francia származású, de osztrák szolgálatban álló, lotharingiai születésű generálisról mesélünk nektek, aki 18 évig volt temesvári főkapitány és bánsági katonai, valamint polgári kormányzó, s akinek nagyon sokat köszönhet a város, illetve a tartomány.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hadvezérek, filmszínészek és más kétes egzisztenciák után itt az ideje, hogy a Bánság megmutassa kispolgáribb, csendesebb és békésebb arcát is.
Ezen kategóriának keresve sem találhattunk volna jobb képviselőt, mint egy gazdálkodót, aki élete fő céljának végre nem az ellenség kiirtását, a fegyveres hatalom megszerzését és fenntartását, nem az olimpiai aranyérmeket és még csak nem is a színészetet tekintette, hanem mondjuk a nyúltenyésztést vagy a méhészet új alapokra helyezését. Nem tűnik valami forgatagos életpályának, de mi is lenne velünk, ha csupa Kinizsi, Tarzan és Ajtony venne körül bennünket, hogy a Drakulákról ne is beszéljünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Temesvárblog idestova már egy hónapja működik, de mindeddig nem beszéltünk a városszimbolika olyan jelentős összetevőiről, mint a zászló, a címer és hasonlók. Mai posztunkban ezt az elképesztő hiányosságot szeretnénk pótolni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A villamosok mindig nagyon sokat jelentettek a temesváriaknak. Ennek a valódi okát nem sikerült kiderítenem (aki tudja a tutiságot, ossza meg velünk a kommentekben), mindenesetre soha nem fogom elfelejteni, amikor 1992-ben (egy hosszabb párizsi tartózkodást követően) hazatértünk Temesvárra, az akkor úgy 75 éves Tánti (mármint anyám nagynénje, kábé huszadik generációs temesvári) türelmesen végighallgatta többfelvonásos beszámolómat, megnézte a fényképeket, majd megkérdezte: na és van Párizsban villamos? Nemleges válaszomat hallva (akkor már/még nem volt) lemondóan legyintett és ezt mormogta, mintegy magának: na, akkor el bírom képzelni…
Mai posztunkban visszatekintünk egy kicsit a temesvári lóvasútra (2017 őszén lesz 150 éves!) és izgalmas fotókat mutatunk be Európa talán legszínesebb és legváltozatosabb villamosparkjáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
