Ha a belváros felől közelítünk a Gyárváros felé, akkor először a Milleniumi templomhoz érkezünk. Kedves gyerekek, vajon mikor épült ez a templom? – ez lehetne a képhez csatolt feladat a legújabb restrikcióknak megfelelő tankönyvekben (mert a képek akárhány százalékához feladatot is kell csatolni…), de ez most szakmai ártalomtól áthatott félrecsúszás volt, bocs!

Rögtön ezután van egy sárga ház (amiről külön posztot kaptok hamarosan), majd elérünk a Kossuth-térre (ma Traian-térnek hívják, na de ebben a blogban minden temesvári helynek kizárólag a régi – és a tősgyökeresek által, nemzetiségtől függetlenül, mindmáig használt – neveit emlegetjük, naná…)
A Milleniumi templom egy huszadik század eleji képeslapon, itt felül. A templom alapkövét 1896. október 4-én tették le, majd (öt év lázas építkezés után) kereken 110 éve (1901. október 13-án, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén) szentelték fel. Az eseményen részt vett Dessewffy Sándor (akkori Csanád egyházmegyei püspök), báró Hornig Károly (veszprémi püspök), valamint Várady Lipót kanonok (későbbi győri püspök és kalocsai érsek), a vallásügyi minisztérium képviseletében. A helyi plébános, Vudy Antal másnap már meg is tartotta az első szentmisét.

De haladjunk…

Ezt a házat látjuk balról, és ha jobban megnézzük, lehetne belőle könnyedén egy újabb színes ház – már csak egy kis malter, festék, no és némi pénz kellene hozzá…

A kis pléhszobor is édes a sarkán:

Vagy nem is pléh….?

Ez Mercurius (Hermész?), főállásban az istenek hírnöke és küldönce, továbbá a kereskedők és a vámosok istene, de hogy itt melyik minőségében szerepel, fogalmam sincs. A kígyók eléggé egyértelműek, de csak sejtem, nem vagyok benne biztos, hogy a házban patika volt (van?).

A folytatás jobbra fordulva:

És ugyanaz a tér, egy 1899-ből származó fotográfián, itt alul. Az árnyékok nem tökéletesek, a körvonalak sem, de azért visszaad valamit a vásározó téri hangulatból…

Vissza a mai időkbe: Albert Lacival együttesen sem tudtunk rájönni, hogy mi az a nagy kőharang és kinek-minek állít emléket, mert egy fia felirat nem sok, annyi sem volt rajta.

De meg van koszorúzva, vagyis valamire csak emlékeztet valakiket…

A kedves temesvári olvasók biztosan kisegítenek, ha szépen kérem :)

A tér egy része, a kis szerb ortodox templom és a mellette lévő épület már kezd alakulni, főleg hogy amikor legutóbb (1-2 éve) ott jártam, az idevezető utca teljes hosszában, a sárga ház előtt egy 4-5 méter mély monstre gödör volt – nem túlzok, tényleg.

A városban több helyen is komoly felújításokat csináltak, amit – eléggé el nem ítélhető módon – azzal kezdtek, hogy kicserélték a gondolom még Mária Terézia által lefektetett vízvezeték és egyéb csöveket. Ez rendben is lenne, mindenhol így történik, ehhez pedig ásni kell, gödör lesz az utca helyén. A temesvári sajátosság, több általam ismert helyszínen is az volt, hogy mindez eltartott 2-3 évig. A jó munkához a Bánságban is idő kell :)

Itt felül a Kossuth-teret szemlélhetitek meg, egy 1909-es helyi képeslapon.

És akkor forduljunk jobbra, ahol egy újabb színesház-várományos örvendeztet meg:

Közelebbről:

és ahogy azt Csuritól megszokhattátok: MÉG közelebbről:

Szóval a munkás- és ipari negyednek épült (és sokáig eként is működő) Gyárváros főterén is van egy-két pillantásra méltó épület, ami visszaköszön a dícsőségesebb múltból.

Hát még a belvárosból idevezető sugárúton – de arról most nincs képi mannám számotokra. Hamarosan megyek újra, és akkor bepótlom a mostani kihagyásokat.

Kiscserkész becsszó.

Addig hagylak benneteket emészteni a híres embereket és az eddigieket…