Temesvár – főtér 3.0


Csurtusék módszeres emberek, ezért az épületek körbepásztázása, illetve a temesvári főteret bemutató első és második rész után lássuk, milyen berendezési és tereptárgyak hevernek még a temesvári főtéren.


Kezdjük mindjárt a lényeggel, ez pedig a Romulus & Remus + farkasanya szobor a katedrális és a szökőkút között félúton.

Tudomásom szerint ezt Róma városa adományozta több olyan (romániai) nagyvárosnak, ahol római kori emlékeket találtak. Kolozsváron biztosan van hasonló, no meg Marosvásárhely főterén is (naná, mert majd pont Marosvásárhelyt fogják kihagyni egy ilyen mókából…),  ezen kívül nem tudom, hol még.  Temesvár mellett egy Tibiscum nevű római település volt, Kolozsvár környékén pedig a nevébe a Ceausescu-éra alatt beépített Napoca.

Marosváráshely környékén nem tudom, volt-e római település, de ha nem, hát majd építenek.

De erről a történészek majd mondjanak okosokat, rájuk bízom.

Tőlem már csak annyit, hogy ezek a szobrok a románok latin gyökereit hivatottak szimbolizálni, ami egyébként ténykérdés, de hogy mit keresnek erdélyi és bánsági városokban, az már áthallásos.

A szökőkút már volt, de hadd legyen újra; ez van pont a tér közepén, kb. félúton az opera és a katedrális között:

Nem túl meglepő módon a forradalom (nevezzük csak így, a rövidség és az egyszerűség kedvéért) egyik kiemelt színtere volt a főtér is – csak példaként: az opera erkélyéről proklamálták 1989. december 20-án, hogy Temesvár az első szabad román város, és ennek gondolatától minden temesvári hirtelen 10 centit nő…

Így hát teljesen természetes, hogy erre utaló dolgok is idekerültek azóta.

Ilyesmi a katedrális és a lupus között felállított forradalom-emlékmű, itt alul egy kis februári hóval súlyosítva:

 

A hó nem kötelező ám, a koszorúk azonban (főleg decemberben) igen:
Egyébként ezt a helyet már a forradalom utáni 1-2 évben kinevezték emlékhellyé. Emlékszem, hogy 1990-ben, szintén ünnepek táján jártam ott, és pont belefutottam egy olyan megemlékezésbe, amikor a most lekövezett kis területen még jócskán sár volt, egy ideiglenes emlékmű körül pedig ott térdelt a sárban sokszáz ember – tőlem roppant szokatlan módon magamat is beleértve -, a forradalom áldozatainak emlékére mondott imádságot hallgatva. A sebek még igen frissek voltak, a hangulat meg tényleg forradalmi… Görögkeleti istentiszteleten azóta sem voltunk, de akkor valahogy nem zavart az ortodox pópák kántálása.

Az acélkereszt vagy kocka (vagy micsoda) különböző szemszögekből:

A temesvári főtér másik, viszonylag új szobra Ferdinánd királyé, aki azzal írta be magát a román történelembe, hogy az ő uralkodása alatt valósult meg 1922-ben Nagy-Románia. Gondolom érthető, hogy olyan túl sok piros-fehér-zöld szalag nem szokta a szobrot díszíteni; mi se nagyon vesztegetünk több szót rá.

1 hozzászólás

 1. Gloria Mundi — 2011-03-24 16:52 

Alapos bemutatás, az fix. Az a Romulus-Remus szobor főleg nagyon kell ide :P
Ha már, akkor belinkelem az ikrecskék születési sztoriját :-)
http://szexcsatakanno.blog.hu/2010/03/12/a_hadisten_a_vesta_szuz_meg_a_partidrog

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.