Mindig is úgy emlékeztem, hogy sok galamb van a városban, de hogy ennyire elszaporodnak, azt nem hittem volna; a temesváriakat pedig – közegészségügyi megfontolások ide vagy oda – egyszerűen nem lehet lebeszélni arról, hogy etessék őket.
A főtéren, az opera előtti tágas területen jó 40 éve ott áll egy óra, alatta pedig mindig is galambitató volt – ezt a főtér átalakítása után is megtartották:
Nagy össznépi társasjáték a galambok etetése, ami ilyen Hitchcock-i jeleneteket szül:
Miközben azt hinnénk, hogy az összes itt lebzsel a tér kövén, érdemes felfele is nézni, mert jut nehány a fejünk fölé is:
Mindez nem a főtér sajátja: minden jelentősebb tér tele van galambokkal, és mindenhol családi program az etetésük.
Itt van mindjárt a szomszédban a Jenő herceg tér (lesz még róla szó):
és a Kossuth tér (lesz még róla szó…):
Na, ezzel a város faunájának témakörét is kipipáltuk :)
8 hozzászólás
1. ezustvereb — 2011-03-29 14:23
Hm… külön szakmává vált már itthon is a galambvédelem…
Azért nem szeretném tudni, hogy mi hullik ott alá, mikor hirtelen felrebben egy-egy raj…
2. tib0ru — 2011-03-29 20:13
Arról a fertőzés-kavalkádról nem is beszélve, amit (állítólag) hordoznak. És még csak megenni sem érdemes őket; a felnőtt városi galambnak olyan állagú az a kevés húsa, mint a cipőtalp, ráadásul enyhén büdös is. Pedig katonakorában az ember nem válogatós :-)
3. ezustvereb — 2011-03-29 20:16
Nem tudom, hány perccel kéne az éhhalál előtt lennem ahhoz, hogy galambot egyek :P
Még a falusi, padláson tenyésztett galambtól is viszolygok. Nem úgy a kutyáim…
4. tib0ru — 2011-03-31 01:34
A növendékgalambból finom leves készíthető. De tényleg csak a még pihés, cuki kis fiókából, amelyik még nem tud repülni.
5. tib0ru — 2011-03-31 01:42
Nem, az a Süsskind nincs meg; én csak a parfümöset olvastam tőle (meg a filmet is láttam).
És persze, hogy ettem galambot, nem is keveset! Sőt, varjút is ettem (ugyancsak fiókát), ráadásul miközben a fán másztam a zsákmány után (a fészkekből szedtem ki pár cimborával a fiókákat), a nagy varjak frankón meg is támadtak bennünket. De mivel ez még azelőtt volt, hogy láttam volna a Hitchcock-féle filmet, nem csináltam magam alá (pedig nem lehettem több 11-12 évesnél).
Mekkora élmény volt ilyen idősen sk. megpucolni a varjúfiókákat, saját bicsakkal megtisztítani (nem akartam „kibelezni”-t írni), majd megsütni.
Mondjuk szar volt az íze, de a becsület azt kívánta, hogy megegyük őket. Nem volt kis meló, mert mi voltunk négyen és a zsákmány legalább ötven kisvarjú volt.
Nem tudom, a varjú védett állat-e, de ha igen, akkor is elévült. Ráadásul gyermekkorú is voltam, no meg egy másik országban történt, úgyhogy majdnem biztos vagyok abban, hogy a kommandó nem fogja rámtörni ma éjszaka az ajtót.
Legalábbis nem emiatt :-)
6. ezustvereb — 2011-03-31 08:27
Ajánlom magamat? :)))
Szegény fiókák… mifelénk azt mondták, hogy a varjúhús büdös. Egyébként ha nem is mind védett, de hasznos állat.
Tegyük fel, hogy nem vetési varjú fészkét fosztottátok ki, különben az 50 fiók árából már egész jól megtérülne az eljárás…
http://www.greenfo.hu/adatbazisok/fajok_item.php?faj=4493
7. tib0ru — 2011-04-02 19:05
Hoppá…
Neeeem, nem vetési volt! És bizony büdös volt kissé, de – mint említettem – akaraterő is van az világon! Az egyik cimborám szerint két héttel hamarabb kellett volna menni és varjútojásra utazni, de ezt még én sem tartottam olyan jó ötletnek.
8. tib0ru — 2011-04-02 19:08
Szerencséd, hogy arra felétek elég ritka lehet a varjúfészek, no meg a fiaidnak van legalább még 8-10 évük az első ilyen típusú zsákmányszerzésig :-)
Hm, varjúgasztroposzt..? Lehet, kénytelen leszek a fotók kedvéért kiruccanni az erdőszélre :-D
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.