A Sári néni

SN0Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, mert mindössze öt-hat perces sétára volt a Műegyetem (a „Poli”) hajdani Mezőgépészeti Karától, ahol (Remus utca, azelőtt Bethlen) a nyolcvanas évek közepén volt szerencsém öt félévig elmélyülni a mezőgazdaság szocialista átalakítása során keletkező agromechanikai kihívások tengerében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Híres temesváriak: Tarzan (na meg én)

sportolókAz igazi, és egyetlen Tarzanról, azaz Johnny Weismüllerről már írtunk ebben a blogban, a híres temesváriak sorozat részeként. Akkor tiboru azzal fejezte be az írást, hogy:

A jelenlegi szerb- román határ szerb oldalán található Párdány (Medja) lakosai szobrot szeretnének állítani Johnnynak, mondván: Tarzan falujuk szülötte. Ezt az égbekiáltó hazugságot minden temesvári felháborodottan utasítja vissza, s innen is felhívjuk szerbiai barátaink figyelmét, hogy ne feszítsék tovább a húrt;  (…) TARZANT NEM ADJUK!!!

Nos, nem tudom Párdányban van-e azóta szobor, de jelentem: Temesváron VAN!

Aranyból. Vagy majdnem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jenő herceg tér

Itt most illene az eredeti névadóról hosszan, jópofán, ámde a történelmi hitelesség jegyében értekezni (azért beszélek „eredeti” névadóról, mert ma a teret Piața Libertății-nek, vagyis Szabadság térnek hívják). Mivel érzem ám a nyomást, meg is próbáltam utánanézni, de tudjátok mit: ez nem az én asztalom!

Érjétek be annyival, hogy a hősies Prinsz Ajgén felszabadította Temesvárt (is) a törökök alól, hálából kapott a lokálpatriótáktól egy belvárosi teret (legalábbis elnevezésileg), a többit meg olvasgassátok el itt, vagy írjátok meg nekünk a kommentek között.

Én inkább mutatok pár képet a helyről, ahogy szoktam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Reklámvilág

A Temesvárblog gazdái mindig is híresek voltak arról, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vették embertársaik érzékenységét; ha egyszer lesz jelmondatuk, akkor az abban hemzsegő szavak között kiemelt helyen fog szerepelni a tapintat.

Mai temesvári posztunkba is mindössze egy helyzetet rögzítünk az utókor számára, és eszünk ágában sincs egészségügyi problémákon viccelődni. Azt, hogy az aranyér egy roppant kellemetlen betegség, szerencsére csak hallomásból tudjuk, de olyan megbízható emberek mesélték, akiknek adunk a szavára, a végbélrepedésnek pedig már az elnevezése is hajmeresztő. A férfiak szexuális zavarai ugyancsak alkalmasak arra, hogy megkeserítsék hím- és nőnemű bolygólakók százmillióinak hétköznapjait.

Ennyit bevezetőül. És most lássuk, hogy a francba kerül az anális fisszúra egy helytörténeti blogba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – új fejléc!

Kedves barátaink, Temesvárblog-olvasók!

Ahogyan azt láthatjátok, mától új fejléccel jelenik meg a Temesvárblog. A fotót (amely a Dóm-teret ábrázolja) én magam készítettem sk, a dizájnolást pedig az egyik kedves barátom (Slezák Ilona), akinek innen is köszönöm a kiváló munkát. Megköszönnék nektek mindenféle visszajelzést a kommentek között, ami az új dizájnt illeti. Nézzetek körül a többi blogon is, a Konteót kivéve hamarosan mindegyiken látható lesz a változás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Könyvajánló: Szép Temes megyénk

A Göncz József – Bognár Béla szerzőpáros tollából (és képeslap-gyűjteményéből) megjelent a Szép Erdélyünk sorozat kilencedik kötete, amely szívünk csücskével, Temes megyével foglalkozik. Ne számítsatok politikára, irredentizmusra, mesterséges romantikára, hiszen a könyv nem vállalkozik másra, mint arra, hogy korabeli (1880-1918 közötti) képeslapokon keresztül mutatja be a hajdanvolt Magyar Királyság egyik legvirágzóbb, leggazdagabb és legsokszínűbb vármegyéjét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….