A nagyvárosokhoz hasonlóan Temesvár is olyan, hogy az egyes kerületeknek (például Erzsébetváros, Gyárváros, Józsefváros – né má’, micsoda nevek! ismerős valahonnan?) külön-külön, lokális főterük van, de A főtér mégiscsak egyértelműen meghatározható.

A katedrális és az Opera közötti rész az, amit a temesváriak (mármint az igazi temesváriak…) jelentős része a mai napig Lloyd-sornak nevez. 1918 előtt Ferenc Józsefről volt elnevezve; középen a Rómából ismert farkasanya + Romulus & Remus szoborral.

Az alábbi képen az egyik motívum a latin gyökereket, a másik a román fennhatóságot szimbolizálja, de mégis (bármennyire is rosszul esik ez nekünk), talán ez a kép lehetne (a mai) Temesvár egyik legjellemzőbb zanzája:
A galambok sem elhanyagolható tényező, amint azt látni fogjuk.

Kezdjük a katedrálissal szemben állva a jobb oldallal: ez az eredeti Lloyd-sor. Ahogyan azt a bevezetőben már említettem, még ma is sokan így hívják, de persze a biztosítónak már híre-hamva sincs (mármint a városban). Gyerekkoromban viszont még Lloyd-nak hívták azt a vendéglőt, ami az ominózus házban volt (a temesváriak mármint, mert valami nevet mindig kiírtak rá, de ezzel senki nem törődött).
Ugyanígy van ez a nagyobb közterület-nevekkel is: a régi temesváriak (nemzetiségtől teljesen függetlenül) a régi neveket használják: Lahováry-tér, Küttel-tér, Kossuth-tér… De ezekről majd alkalomadtán, most térjünk vissza a főtérre.
Jobbról a Republicii (köztársaság) sugárút, balról a főtér, a sarokházról pedig úgy tudom, hogy a mai napig a Politehnica (vagyis a műszaki egyetem) rektorátusa. Ez volt egykoron a Lloyd biztosító székháza, s innen kapta nevét a főtér ezen része.

Így folytatódik a tér felőli oldalon:
Folytatólagosan is csupa régi, a Monarchiát idéző bérházak sorakoznak:
A sárga házban a sarkon, ahol most BRD (Román Fejlesztési Bank) székház van, évtizedekig a város legjelentősebb könyvesboltja volt, az Eminescu.

Más helyen is felfedeztünk bankot olyan könyvesbolt helyén, ami a sarkon volt… Éljen a kapitalizmus. De ne feltétlenül így…
A szökőkút kissé, hogy is mondjam csak, kevert stílusú. A közepe és a halacskák mindenesetre már gyerekkoromban is ott voltak, de nem állíthatnám, hogy akkor sokkal nagyobb műemléki értéket képviseltek volna. De nem is ezért szeretjük.
És a katedrális előtti utolsó tömb:
A renoválás bizony szinte bármelyikre ráférne, de a lényeg, hogy meg is érné: gondolom, az elfogulatlan szemlélők számára is érződik, hogy nem kisvárosi kulipintyókról van szó.

Folytatás következik….