A fiúgyerekek 85 százalékának életében előbb-utóbb eljön az a korszak, amit különböző hősök nevével lehet fémjelezni: Winnetou, Superman, Terry Black. Ilyenkor a kiskamasz mokasszinról, tomahawkról és musztángokról álmodik, esetleg piros alsógatyáért könyörög, amit aztán a kék mackóalsó fölé húz, illetve a tükör előtt felpróbálja nővére vagy anyja melltartóját. Állítólag – teszem hozzá gyorsan ez utóbbi forgatókönyvhöz, még mielőtt bárki is furcsán nézne rám.
A fenti szakaszokat megelőzi azonban egy különleges, pár héttől akár egy teljes éven át is tartó periódus, amikor a gyerek fára mászva üvölt, mint a sakál, barátaival (mellkasát ököllel döngetve) tőmondatokban beszél és negyven percet is képes eltölteni az állatkerti majomház csimpánzos részlege előtt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Üdvözöllek, kedves olvasó! Éppen arra készülsz, hogy belevágj a postR Temesvár-blogjába. Készen állsz megismerkedni ezzel a (még mindig) multikulti nagyvárossal? Történelmével, híres szülötteivel, épületeivel, jelenével és jövőjével? Hajlandó vagy a hozzászólások között elmondani saját élményeidet, emlékeidet, megosztani velünk benyomásaidat? Vagy csak tájékozódni egy kicsit arról a városról és közvetlen környékéről, amely az elmúlt évszázadokban többször is az újságok főcímeibe került volna – már ha lettek volna főcímek…
