Az igazi, és egyetlen Tarzanról, azaz Johnny Weismüllerről már írtunk ebben a blogban, a híres temesváriak sorozat részeként. Akkor tiboru azzal fejezte be az írást, hogy:

„A jelenlegi szerb- román határ szerb oldalán található Párdány (Medja) lakosai szobrot szeretnének állítani Johnnynak, mondván: Tarzan falujuk szülötte. Ezt az égbekiáltó hazugságot minden temesvári felháborodottan utasítja vissza, s innen is felhívjuk szerbiai barátaink figyelmét, hogy ne feszítsék tovább a húrt;  (…) TARZANT NEM ADJUK!!!„

Nos, nem tudom Párdányban van-e azóta szobor, de jelentem: Temesváron VAN!

Aranyból. Vagy majdnem.

Az Olimpia sportcsarnok gyermek- és ifjúkorom kellemes emlékeit idézi, ugyanis itt voltunk életünkben először igazi könnyűzenei koncerteken: Omega, Koncz Zsuzsa, Fonográf, usw.

Volt annak hangulata, amikor Fonográfék azt énekelték, hogy „kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki…” a közönség meg torkaszakadtából üvöltötte egy emberként, hogy DEEEEEE!!!

Elsétáltam minap hogy megnézzem, milyen állapotban van. Meglepően rendesen néz ki az épület, és pont olyan mint volt, csak a környezete változott, pl. egy csoport színarany meztelen, muszklis ember pózol előtte. Híres sportolók, a nevük is ott van. Nem jöttem rá, mi volt a válogatási kritérium, de gyanítom, hogy a szép izmok :)

És az egyik Johnny barátunk, minek húzom az időt – mondanátok legszívesebben, ugye?

De nem, egyik sem Johnny.
Van a sportcsarnok mellett egy kellemes, árnyas kávézó / kocsma, betértem oda inni valamit a melegben. A tulaj kiszúrta, hogy külföldre távozott helyi erő vagyok (én nem tudom miért? írja rajtunk, vagy mi??). Ok, nem beszélek már olyan nagyon flottul románul, de ennyi erővel lehetnék székelyudvarhelyi is :), no meg fényképezőgép volt nálam.

Ő arra tippelt, hogy Németországban élek, de egyáltalán nem akart lehányni mikor kiderült hogy magyar vagyok. (Nem is számítottam semmi ilyenre, de magyarországi magyar barátaimat vagyok kénytelen megnyugtatni, mert ők meg állandóan arra számítanak, hogy a magyarokat itt reggelire eszik, késvillával.)

Ellenben rögtönzött kiselőadásba kezdett, arról, hogy tudom-e hogy Tarzan temesvári volt? És milyen disznóság, hogy a filmezés után az egész világ megismerte, pedig nagyon sikeres, többszörös olimpiai bajnok sportoló is volt, sat, sat.

És azt tudom-e hogy van szobra Temesváron, pontosabban ITT, a sportcsarnokban?

Nem tudtam, de baromira örültem, úgyhogy azonnal meg is mutatta.
Van egy nagy konditerem a csarnok földszintjén, a sportkocsma tulaja ott edző.
A hely tele van izmoktól dagadó alakok szobraival, minden méretben, és következne hogy minden színben, de nem! Mert a színe mindnek arany, esetleg óarany.

Természetesen nem maradhatott el az sem, hogy lefényképezzen engem a szoborral, úgyhogy hálásan ölelgettem Tarzanunk lábát, aki mellesleg eléggé alacsonynak tűnt nekem (a szobor életnagyságú).

Végezetül, meg kellett csodálnom a szobrok, fotók, zöld növények mögötti üveges falú helységben az ország (vagy tán egész Európa??) legnagyobb body building…. könyvtárát!
Sokminden eszembe jut a testépítésről, de bevallom a könyvtár az utolsók közé tartozik, ám ennek az embernek sokezer kötete van, sok nyelven, ami mind erről szól. Bár ez a téma engem igen kevéssé tud felizgatni, de az ilyen pozitív értelmű megszállottságot mindig is tiszteltem, úgyhogy a könyvtárat is kellő elismeréssel és tisztelettel tekintettem meg, mint rendes turista.
Amikor jöttem el, ki akartam fizetni az üdítőt, de nem engedték: olyan jól elbeszélgettünk, és jöjjek máskor is! Szerintem megyek még.