A Sári néni

SN0Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, mert mindössze öt-hat perces sétára volt a Műegyetem (a „Poli”) hajdani Mezőgépészeti Karától, ahol (Remus utca, azelőtt Bethlen) a nyolcvanas évek közepén volt szerencsém öt félévig elmélyülni a mezőgazdaság szocialista átalakítása során keletkező agromechanikai kihívások tengerében.

A sör olyan volt, amilyen: három lej volt egy korsó, ezért a pénzért senki ne várjon Guinnesst vagy pilsenit. Mi nem is vártunk (már csak azért sem, mert ezekről vagy nem is hallottunk, vagy hallottunk ugyan, SN1de soha nem kóstoltunk ilyet). Iskola, foci és kajakedzés után, biciklizés közben, vagy simán csak a társaság kedvéért viszont nagyon gyakran betértünk (annó még kerthelyisége is volt, Carpatiha jól emlékszem) és kurvajókat beszélgettünk az asztaloknál, miközben mindenki a füstszűrő nélküli Carpați-ot szívta (2,50 lej/doboz, de külvárosi trafikokban szálanként is lehetett vásárolni, 25 baniért kettőt adtak; ha két 15 banissal fizettél, a visszajáró öt banit úriember nem kérte vissza). Nem messze innen lakott Torma bácsi, a nyugdíjas nyomdász és svarc könyvtáros, akitől pajzán (jó, nevezzük nevén a gyereket: pornó) írásokon kívül Reményiket, Wass Albertet, Nyírő Józsefet és más, tiltott könyveket is lehetett kölcsönözni, na és olyan nyugatnémet folyóiratokat, amelyekben meztelen nők színes fényképei is voltak szép számmal. A kuncsaftok közé csak ajánlással lehetett bekerülni (engem Gerze „Homlok” Laci protezsált be hozzá, isten nyugosztalja), s a Securitate elhárító munkájának egyik nettó csődje, hogy az öreg éveken át kölcsönzött heti 2 lejért mindenféle tiltott irodalmat, ponyvát és hasonló ínyencséget a nyiladozó értelmű temesvári magyar ifjúságnak. De persze az is lehet, hogy be volt szervezve, a fene se tudja már, de nem is érdekes.

De most nem is annyira nosztalgiázni szeretnék, hanem elmondani azoknak, akik még nem tudják, hogy honnan eredt a Sári néni közismert neve.

Nos, a két világháború között itt működött az egyik legnépszerűbb temesvári bordélyház, melynek tulajdonosa és madámja – ahogy illik – egy nyugdíjas öreg térkkurva, bizonyos Földessy Sarolta volt, aki a szakmát (Charlotte művésznéven) még a magyar időkben kezdte (állítólag a Dóm tér melletti egyik utcában működő és sokatmondó nevű Vénusz nyilvánosházban ő volt a legfiatalabb prosti), de a román hadsereg bevonulása után úgy döntött, hogy kivár egy kicsit, s szakértelmét és kétségkívül kiemelkedő üzleti érzékét a jövőben inkább menedzseri területen kamatoztatja. A városvezetés rábólintott az ajánlatra (akkoriban még hoztak ésszerű, közérzetjavító döntéseket) és Sári néni valamikor a harmincas évek elején elkezdhette a vállalkozást.

Mindenre odafigyelt: ő maga válogatta ki a lányokat, s a szakmához nélkülözhetetlen alapkészségeken kívül (amelyeket most nem sorolnék fel, de mindenki el tudja képzelni) arra is vigyázott, hogy az alkalmazottak minimum háromnyelvűek legyenek: a megváltozott politikai és etnikai SN2viszonyokhoz alkalmazkodva az addigi magyar és német mellett a kurváknak románul is kellett tudniuk kommunikálni, hiszen a román királyi hadsereg tisztjei és a tehetősebb regáti bevándorlók olyan célcsoport voltak, amit nem akart figyelmen kívül hagyni. A bordélyház (amit hagyománytiszteletből és a madám előtti főhajtásként az első napoktól kezdve Sári néninek hívtak) a legkényesebb ízléseket is kielégítette: éttermi része is volt, ahol saját, osztályon felüli konyhát vezettek, s pincéjének hordóit a SN3Bánság legjobb boraival (Ménes, Temesrékas), valamint az akkor már kétszáz éves hagyományokkal rendelkező temesvári sörgyár válogatott árpaleveivel töltötték fel, de természetesen voltak importitalok is. A betérő urak egy ízlésesen összeállított fotóalbumból válogatták ki az eseti szabadidőpartnert, a törzsvendégek pedig egy (Charlotte által személyesen és precízen vezetett) határidőnaplóba jegyezhették fel,SN4 hogy legközelebb mikor teszik tiszteletüket és kivel szeretnék eltölteni azt az egy-két pásztorórát. A szobák (szám szerint tíz) az emeleten voltak (az emeletet a hatvanas években lebontották), a recepció, az étterem és a kártyaterem pedig a földszinten, akárcsak a zongora és egy apró színpad. A főnökasszony egy hátsó, kétszobás traktusban lakott pincsijével, a belső rendre két markos legény vigyázott, akiknek munkaköri leírásában az esetleges randalírozók lecsillapítása mellett a rendbontások miatt kitiltottak távoltartása is szerepelt.SN5ű

A bordélyház 1947-ig működött, amikor is a kommunisták bezárták, a lányokat szétzavarták, Sári néni munkanélküli lett: államosították az épületet, ami sokáig lakatlan volt, majd kifőzde, kocsma és még később étterem nyílt. A hatvanas években kapta az „Intim” nevet (úgy látszik, a kommunista erkölcscsőszök nem voltak elég éberek, vagy simán nem ismerték az objektum múltját), amit évtizedekig meg is tartott. Aztán néhány évvel ezelőtt bezárt, privatizálták (el bírjuk képzelni a körülményeket), s az új tulajdonos 2014-ben 220 ezer euróért kezdte el árulni. A városháza élni szeretett volna az elővásárlási jogával, de az összeget túl magasnak találta, ezért alkudozni kezdett. Az épület most is lakatlan, eléggé elhanyagolt, a tárgyalások aktuális állapotáról nincs tudomásom.térk2

Ami a főhősnőt illeti, állítólag százegy évet élt, s valamikor a kétezres évek elején, mindenki által elfeledve halt meg Temesváron. Sajnos interjú vagy riport soha nem készült vele, legalábbis én nem tudok róla (ha ez így van, ez a temesvári újságírás szégyene!), visszaemlékezéseket nem hagyott hátra, pedig isten a tanúm, hogy megvenném és elolvasnám.

12 hozzászólás

 1. Rumcájsz von Jicsin — 2015-09-22 14:31 

Hogy tudtatok a Carpați szívása mellett beszélgetni? Borzalmas emlékeim vannak róla, mert szinte csöpögött belőle a víz és ha az ember 10 másodpercig nem pöfékelt belőle, akkor elaludt.

 2. tiboru — 2015-09-22 15:05 

@Rumcájsz von Jicsin:

Nem volt az rossz cigi, és ne felejtsük el, hogy 4 helyen is gyártották Romániában, többek között Temesváron. Egy temesvári Carpati-ért pl. a katonaságnál három Targu-Jiu-i vagy két sepsiszentgyörgyit adtak :-)

Ha kiszáradt és kipiszkáltad belőle a finánclábat, kiválóan megfelelt a háromlejes sörök mellé.

 3. szomgy — 2015-09-22 15:12 

Hja, milyen jó is a vidéki élet (volt).

 4. Rumcájsz von Jicsin — 2015-09-22 16:15 

@tiboru:
Én a tengerparton akadtam össze a Carpati-val egy nyaralás alkalmával, miután a saját elfogyott! .
35 éves emlék, de még mindig kísért! :-(

 5. rognork — 2015-09-22 21:30 

Ifjú titánként szeretném borzolni a kedélyeket, én 20 (húsz!!!4! négy!!) éve már dunhillt és rothmanst vételeztem Székelykeresztúron. A diszkóban 4 (tényleg 4 db) gin-tonicot is rendeltem. A pultos kislány többször elismételte, hogy az nagyon drága lesz. De mi magyarból érkezve egyrész picsamód gazdagok voltunk, másrészt könnyelműek a sok köményes miatt. Amikor a prémium cigit kértük (kb multifilter áron ment), királyok lettünk hogy egész dobozzal vettünk. A durva cigit már csak hazafelé szívtuk kevert után de hányás előtt.
Innen is tiszteletem a székely fiúknak, szép volt, jó volt.

 6. xanax — 2015-09-24 08:41 

A ’70-es-’80-as években anyám trafikban dolgozott, ők is adtak el szálra cigit.
Azokból az úriemberek által otthagyott 5 banikból egy 8 órás műszak (06-22) alatt kijött annyi, hogy nyugodtan tudta fedezni a napi drága csomag cigijét: Amiral 6 Lei, Snagov 8 Lei és még maradt uzsonnára való is.
A legolcsóbb volt a Naţional 1,15 /cs, a Mărăşeşti 1,70 /cs, filteres Carpaţi 4,50 / cs, stb.
A szegmens másik végén 18 lei / cs voltak az egyiptomi cigik, 21 lei /cs a Kent, 25-25 volt a Dunhill és Rhotmans.
Ne felejtsük el a 8/cs BT-t sem ( Bulgar Tabak ); egy karton BT-vel vagy netán egy karton Kent-tel ügyintézésben szinte bármilyen ajtót ki lehetett nyitni ill. aláírást megszerezni.
Ki volt alakulva egy fineszes virágnyelv az ügyintézésben is. Mikor így kérdeztek :
-„Kent mai vii?” …( Kent még jön? )
-” Cînd mai vii?” …( Mikor jösz még? ) helyett,
akkor kellett tudja az ember fia / lánya, hogy további „hozzájárulást” várnak el az ügy elrendezéséért.
Tisztánlátás végett akkortájt egy kb. 1.900-2.400 lei / hó jó fizetésnek számított ( ≈ 80-100 lei / nap ).

Akkortájt gyermekként 3-400 darabos különböző cigarettás doboz gyűjteményem volt, most meg hipermarketes matricákat, hűtőmágneseket, stb gyűjtenek a gyerekek.
Csak a színes üveggyöngyök formája változott meg, amiért megveszik a gyermekek lelkét, a technika ugyanaz maradt ;)

 7. tiboru — 2015-09-24 12:31 

@xanax:

Cigisdoboz-gyűjteményem nekem is volt! Ennek koronája egy plasztikból (!) készült Philip Morris-doboz volt, amit úgy két év dédelgetés után szinte sírva cseréltem el egy kézműves parittyára, amit Izmendi Gyuri barátom sk. készített.

És a Cişmigiu-ra emlékszel? Az első olyan román cigi volt, amelynek fehér (!!!) volt a füstszűrője, el is nevezte mindenki „román Kentnek”. 12 lej volt egy doboz.

Na és a petróleumos ízű kínai cigik? Chunghwa, Peony… Meg az albánok: DS, Arberia, Apollonia…

 8. zsanvalzsan — 2015-09-24 13:44 

Ejnye Tiboru, hát mi értelme van poszt írni egy olyan hivatalról, ami idestova 60 éve bezárt?

 9. xanax — 2015-09-24 20:42 

@tiboru:
Igen, nekem is volt olyan Philip Morris-om, nagy becsben volt tartva.
Igen, emlékszem rájuk, csak az ízüket nem ismertem, mert nem dohányzom :D

Voltak Észak Korea-i cigik, igen ritkán, a fővárosuk nevével.

Brahiból begugliztam őket, és nézd mi jött ki :

http://blog.cosmeanu.ro/colectia-de-tigari-romanesti-1879-1989-in-ordinea-anilor-de-pe-tricou/

Nekem a legrégebbi a Regale volt, extrémként ( ? ) egy fekete John Player Special, állítólag mari hónaaljás volt, igazság tartalmát hitelt érdemlően nem tudnám bizonyítani.

Nagyapámnak egy ilyen ’61-es öngyújtója volt, vattára töltötte belé a benzint a fiolából.

http://etimpu.com/tag/tigari-romanesti/

…és…hogy igazodjunk a blog címéhez, dádám:

http://i.imgur.com/WT5pSLg.jpg

…és most milyen drágán lehet megkapni őket :O

http://www.okazii.ro/cautare/tigari+de+colectie.html

Mint írtam, nem cigizem, de néha, 2-3 évente egyszer elszívok egy-egy bőrszivart egy finom kávé és francia konyak mellé.

 10. xanax — 2015-09-24 20:48 

@zsanvalzsan:

Telnek az évek felettünk, és nosztalgiázott az ifjúkori gondtalan élet emlékei felett ;)

A műintézményhez és mostani munkámhoz kapcsolódóan:

Egy konzum hölgy a munkáját végzi, egyszer csak megszólal:
-Maga anesztes!!!
-Honnét tudja?!
-Nem érzek semmit…

 11. tiboru — 2015-09-25 19:49 

@xanax:

Aranybányák ezek a linkek, köszi!

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.