Temesvár – főtér 2.0

Remélem, már az előző főtéri posztból is kiviláglott, hogy Temesvár egy városszerű város, a szó európai értelmében – még ha kopottas is kicsit.

Ehhez a meggyőződésünkhöz, a neten való kutakodás közben, egy igen erőteljes megerősítést találtunk, amelyet most megosztunk a nagyérdeművel. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a forrás minden meggyőződésével és elképzelésével nem tudunk felhőtlenül egyetérteni, de amit szülővárosunkról ír, az nekünk is rulez és erőteljesen lájkoljuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kiss Ernő

Nem, kéretik nem összerezzenni: sorozatunk mai szereplője NEM a baloldalon látható Kiss Ernő tábornok, hanem az azonos nevű, szintén a generálisok közé tartozó, itt a jobboldalon szereplő személy.

Mai főszereplőnk – a tizenhárom aradi vértanú egyike, aki kétszeresen is bánsági, hiszen Temesváron született, majd – meglehetősen kacskaringós és ellentmondásos katonai karrier után – Aradon fejezi be földi pályafutását.

A holnapi nemzeti ünnepre tekintettel következzék tehát eleméri és ittabei Kiss Ernő altábornagy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csekonics József

Figyelmes olvasóink már tudják, hogy kit és mit köszönhet Temesvár környékének a magyar méhészet. Mai posztunk bebizonyítja, hogy nem csak az apró és andalítóan (allergiások számára olykor ijesztően) zümmögő méhecskék tekintetében beszélhetünk bánsági hozzáadott értékről sokat szenvedett nemzetünk életében, hanem nagyságrendekkel méretesebb háziállatokkal kapcsolatosan is.

Mai főszereplőnk bevándorló ugyan, de élete jelentős részét a Bánságban töltötte, arról nem is beszélve, hogy a későbbiekben szállóigévé nemesedett mértékű családi vagyon oroszlánrésze is ezeken a tájakon, a zsíros bánsági földön keletkezett.

Kedveseink! Ma a nevezetes Csekonicsok kerülnek terítékre, különös tekintettel Józsefre, akinek ténykedése nyomán az utódoknak valóban volt honnan szórniuk a pénzt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Temesvár – főtér 1.0

A nagyvárosokhoz hasonlóan Temesvár is olyan, hogy az egyes kerületeknek (például Erzsébetváros, Gyárváros, Józsefváros – né má’, micsoda nevek! ismerős valahonnan?) külön-külön, lokális főterük van, de A főtér mégiscsak egyértelműen meghatározható.

A katedrális és az Opera közötti rész az, amit a temesváriak (mármint az igazi temesváriak…) jelentős része a mai napig Lloyd-sornak nevez. 1918 előtt Ferenc Józsefről volt elnevezve; középen a Rómából ismert farkasanya + Romulus & Remus szoborral.


Az alábbi képen az egyik motívum a latin gyökereket, a másik a román fennhatóságot szimbolizálja, de mégis (bármennyire is rosszul esik ez nekünk), talán ez a kép lehetne (a mai) Temesvár egyik legjellemzőbb zanzája:
A galambok sem elhanyagolható tényező, amint azt látni fogjuk.

Kezdjük a katedrálissal szemben állva a jobb oldallal: ez az eredeti Lloyd-sor. Ahogyan azt a bevezetőben már említettem, még ma is sokan így hívják, de persze a biztosítónak már híre-hamva sincs (mármint a városban). Gyerekkoromban viszont még Lloyd-nak hívták azt a vendéglőt, ami az ominózus házban volt (a temesváriak mármint, mert valami nevet mindig kiírtak rá, de ezzel senki nem törődött).
Ugyanígy van ez a nagyobb közterület-nevekkel is: a régi temesváriak (nemzetiségtől teljesen függetlenül) a régi neveket használják: Lahováry-tér, Küttel-tér, Kossuth-tér… De ezekről majd alkalomadtán, most térjünk vissza a főtérre.
Jobbról a Republicii (köztársaság) sugárút, balról a főtér, a sarokházról pedig úgy tudom, hogy a mai napig a Politehnica (vagyis a műszaki egyetem) rektorátusa. Ez volt egykoron a Lloyd biztosító székháza, s innen kapta nevét a főtér ezen része.

Így folytatódik a tér felőli oldalon:
Folytatólagosan is csupa régi, a Monarchiát idéző bérházak sorakoznak:
A sárga házban a sarkon, ahol most BRD (Román Fejlesztési Bank) székház van, évtizedekig a város legjelentősebb könyvesboltja volt, az Eminescu.

Más helyen is felfedeztünk bankot olyan könyvesbolt helyén, ami a sarkon volt… Éljen a kapitalizmus. De ne feltétlenül így…
A szökőkút kissé, hogy is mondjam csak, kevert stílusú. A közepe és a halacskák mindenesetre már gyerekkoromban is ott voltak, de nem állíthatnám, hogy akkor sokkal nagyobb műemléki értéket képviseltek volna. De nem is ezért szeretjük.
És a katedrális előtti utolsó tömb:
A renoválás bizony szinte bármelyikre ráférne, de a lényeg, hogy meg is érné: gondolom, az elfogulatlan szemlélők számára is érződik, hogy nem kisvárosi kulipintyókról van szó.

Folytatás következik….